RÖVIDEN
Olyan kiberbiztonsági támadási technika, amely során a támadó szoftverhibákat, konfigurációs hiányosságokat vagy emberi mulasztást kihasználva magasabb szintű hozzáférést szerez egy rendszerben, mint amire eredetileg jogosult lenne .
KICSIT RÉSZLETESEBBEN
A jelentése mögött
A jogosultságkiterjesztés az egyik legkritikusabb lépés a kibertámadási folyamatban, amely során a támadók a kezdeti behatoláskor megszerzett korlátozott jogosultságú (például egyszerű felhasználói vagy vendég) fiókból kiindulva próbálnak szélesebb körű hozzáférést szerezni .
Két fő típusát különböztetjük meg: • Vertikális jogosultságkiterjesztés: A támadó magasabb szintű (például rendszergazdai, root vagy adminisztrátori) jogokat szerez meg, amivel teljes ellenőrzést gyakorolhat a gép vagy hálózat felett. • Horizontális jogosultságkiterjesztés: A támadó egy vele azonos szintű, de más felhasználó adataihoz, funkcióihoz vagy erőforrásaihoz fér hozzá engedély nélkül .
A támadók általában nem megfelelően konfigurált jogosultsági rendszereket (például hibás Sudo beállításokat), elavult szoftverek sérülékenységeit vagy rosszul megírt alkalmazáskódokat használnak ki a cél eléréséhez . A sikeres jogosultságkiterjesztés után a támadó képes lehet biztonsági eszközök kikapcsolására, kártékony szoftverek telepítésére, adatok ellopására vagy akár az egész hálózati infrastruktúra feletti irányítás átvételére .
Egyszerűen: Képzeljük el, hogy egy szállodában kapunk egy mágneskártyát, amellyel kizárólag a saját szobánkba és a lifthez tudunk hozzáférni. Ha valamilyen trükkel sikerül átprogramoznunk ezt a kártyát (vagy kihasználnunk a zár szoftveres hibáját) úgy, hogy az már kinyissa a többi vendég szobáját is, az a horizontális jogosultságkiterjesztés . Ha pedig elmegyünk a falig, és a kártyával a recepció mögötti páncélszobába vagy a főigazgatói irodába is bejutunk, az a vertikális verzió . A számítógépes világban a hackerek ugyanezt teszik: a korlátozott hozzáférésüket igyekeznek „mesterkulccsá” alakítani a rendszer hibáit kihasználva .